A katalán nyelv és a függetlenségi vita - ahol a kétnyelvűség magától értetődő

A második legnagyobb spanyolországi városba, Barcelonába látogató turisták meglepődve tapasztalják, hogy az útjelző táblák, óriásplakátok, éttermi étlapok nem spanyolul, hanem egy másik újlatin nyelven: katalánul íródnak.

A katalán nyelv, amely hasonlít a spanyolhoz és a franciához, negyven éven át be volt tiltva Francisco Franco jobboldali diktatúrája idején. Katalóniában csak szűk családi körben vagy baráti társaságban használták. A diktatúra vége és a demokrácia helyreállítása óta viszont a katalánok - akiknek a nagy többsége kétnyelvű - sok pénzt és hatalmas energiát fektettek anyanyelvük védelmébe, hogy ki ne haljon.

Barcelona és Madrid viszonya feszültté vált annak nyomán, hogy a katalánok úgy érzik: a központ nem bánik velük tisztességesen a gazdasági válság idején. A régió "hispanizálására" utaló bármilyen jel újabb felzúdulást vált ki Katalóniában. Ilyen volt José Ignacio Wert oktatásügyi miniszter októberi bejelentése, hogy növelni kellene a spanyolul oktatott tantárgyak számát a katalóniai iskolákban.

A katalán nyelvpolitikát célzó madridi fenyegetés érzete tápot ad a szeparatista eszméknek. Egyúttal hátszelet biztosít a katalán függetlenséget hirdető pártoknak a november 25-én esedékes regionális választások előtt. Ha a katalán kormányfő, Artur Mas függetlenségpárti pártja (CiU) 50 százalék fölötti eredményt ér el vasárnap, a miniszterelnök indítványozni fogja Madridnak, hogy engedélyezze népszavazás kiírását a függetlenségről. A spanyol kormány álláspontja szerint egyébként egy ilyen népszavazás az alkotmányba ütközik.

Friss felmérések azt mutatják, hogy a katalánok több mint fele el akar szakadni Spanyolországtól. Ilyen magas még soha nem volt a függetlenséget pártolók aránya.

A katalán törvények szerint az orvosok, a tanárok, a közszféra alkalmazottai számára kötelező a katalán nyelv használata. Az általános és a középiskolákban katalánul folyik az oktatás, a spanyol nyelvet külön tantárgyként tanítják. A barcelonai egyetem számos professzora, docense katalánul tartja előadásait, ami jókora meglepetést kelt az Erasmus ösztöndíjjal (és csak spanyol nyelvtudással) Katalónia fővárosába érkező külföldi hallgatók körében. A vállalatokra pénzbírság vár, ha termékeik ismertetője nem katalánul van szövegezve.

Aki spanyolul szólal meg Barcelonában, annak minden esetben spanyolul válaszolnak. Az itt letelepedő külföldiek azt mondják, hogy beilleszkedésük érdekében el kell sajátítaniuk a régió nyelvét, a katalánt. A helyi politikusok, üzletemberek közül egyre többen beszélnek jól angolul. A La Ramblán, Barcelona központi sugárútján lévő Starbucks kávézóban katalán nyelven kelletik magukat a különböző kávéfajták, ám a vendégek spanyolul és angolul is rendelnek, és ezen nem ütközik meg a személyzet.

Madridi illetékesek attól tartanak, hogy a fiatalabb katalánok nemzedéke elidegenedik a spanyol nyelvtől, amit azonban a katalánok cáfolnak. "A kétnyelvűség annyira a vérünkben van, hogy a spanyol még akkor sem tűnne el, ha esetleg függetlenné válnánk" - állítja Raúl León 39 éves orvos, aki két nyelven állítja ki a receptjeit.

A Barcelonában kiadott La Vanguardía, a negyedik legnagyobb példányszámú napilap Spanyolországban, tavaly katalán nyelvű kiadással lépett a piacra. Az újságárusok kioszkjain, a könyvesboltokban és a legtöbb tévéállomás műsoraiban azonban ma is a spanyol az uralkodó nyelv.

Josep González a Franco-diktatúra éveiben cseperedett fel. Odahaza katalánul beszélt a család, ám saját nyelvükön írni csak röviddel húszéves kora előtt tanult. Ma már minden e-mailjét katalánul írja.

"A katalán nyelv örökség, valóságos kincs, amelyet nem akarunk elveszíteni - állítja González, aki a barcelonai közepes és kisvállalkozók szövetségének (PIMEC) az elnöke - Meg kell őriznünk a katalánt, ám ez nem jelenti azt, hogy büntetjük a spanyolul beszélőket."

Mint hozzáteszi, a PIMEC tagságán belül nő a függetlenség híveinek az száma. Ezt annak tulajdonítja, hogy sokan úgy érzik: a madridi politika nem mindig szolgálja Katalónia érdekeit.

Ricardo Domingo irodalmi ügynök egyetért vele. "Soha nem vallottam magamat szeparatistának, ám úgy érezzük, hogy a spanyol állam fikarcnyi tiszteletet sem tanúsít irántunk."